Az ember és a harang kapcsolatát vizsgálta előadása kezdetén Kerékgyártó József, a harangok történetének kutatója. A Tittel Esték résztvevői azt is megtudhatták: a harang kötelező használatáról 604-606-ban Sabianus pápa döntött. A történelmi visszatekintést követően kiderült az is: a rézből és ónból készített tárgyak élete a tervezéssel, az öntőformasablonok készítésével kezdődik, majd 1200-1300 fokon a harangöntéssel, s a megszólaltatással folytatódik.

Korona, palást, csapágy, harangszék és kongatók: csak néhány elem, ami szükséges ahhoz, hogy a harang jelezhesse számunkra az időt, vagy épp a már említett életeseményeket. Az előadás második felében az egri öntőmestereket és munkáikat ismerhették meg az érdeklődők.

Anton Joseph Lambert, Joannes Schwarczenbeck munkáit, az egri harangöntés helyszíneit is bemutatta Kerékgyártó József. Láthatták Jüstl József munkáját, a Líceumban található János harangot, a Mihály és a József harangot, s további mesterek munkáit is. Kiderült továbbá, hogy milyen díszítményekkel dolgoztak szívesen az egri mesterek, s hogyan alakult az egykori egri Harangöntő ház sorsa.

Írta: Berán-Juhász Henrietta

Fotó: Szántó György

< Vissza