Az analitikus drámát Ibsen Nóra című művének segítségével Herédi Rebeka, az Eszterházy Károly Egyetem magyar- és etikatanár doktorandusz hallgatója mutatta be az alapoktól kezdve. Ibsen drámái azért érdekesek, mert nem az általánosnak vett tulajdonságokkal rendelkeznek és nem kategorizálhatók az egymástól elkülönített és pontosan meghatározható fajtákba, mint a konfliktusos, a középpontos, vagy a kétszintes drámák, hanem keverednek a jellegzetességek.

Ezek a modern drámák epikussá válva, regényesen mutatnak be köznapi történeteket. Dialógusok helyett inkább monológokat alkalmaznak, és a jelen helyett a múlt eseményeivel foglalkoznak, ami megnehezíti a szereplők közötti kommunikációt, elszigetelt magánvilágok kialakulásához vezetve. A hősök, a konfliktusos drámával szemben itt csak saját életükre, gondolkodásukra tudnak változásokat hozni, ami a művek cselekménytelenségének szintén egyik oka.

Az analitikus dráma, ami az érettségi tétel középpontjában áll, a nevéből is adódóan a részek analizálására és azok az egészhez való elhelyezkedésére és kapcsolatára épít. Ibsen esetében, aki csak későbbi műveiben kezdte ezt alkalmazni, ez a múlt és a jelen kapcsolatának kibontakozását, és hosszú életfolyamatok bemutatását jelenti, kevés eseménnyel. Az írót az olyan emberi döntések, bűnök foglalkoztatták, melyeknek hatásai csak sok idő elteltével buknak a felszínre. Tud-e és akar-e az ember szembenézni tetteivel, azok következményeivel vagy csak önmagával?

A Nóra című drámájában a múlt egy régi ismerőssel való találkozás során kerül felszínre, majd egyre többet tudunk meg róla, ahogy haladunk a jelenben. Kibontakozik egy, a férje megmentésének érdekében elkövetett bűncselekmény és egy gyerekként, elnyomva kezelt női főszereplő világképe. A saját magával és tetteivel való szembesülés a főszereplő látszatvilágának széthullásával ér véget, ahogy elhagyja férjét és kilép a szabadságba.

Írta: Géczi Katalin

Fotó: Szántó György

< Vissza