A jelöltek közé először 5 évvel ezelőtt tanára – Herpainé Lakó Judit - terjesztette fel, s idén végre elnyerte. Táncművész, a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, néptánc tanár, művelődésszervező, történelem tanár és a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes művészeti asszisztense. Emellett részt vesz néptánc versenyeken, fesztiválokon, a Prímáig hosszú volt az út...

Kezdjük is az elején, hiszen már óvodás korod óta foglalkozol a néptánccal. Mikor és hol érezted azt a pillanatot, hogy a későbbiekben ezzel szeretnél foglalkozni?
Édesapám az Ecsédi Népi Együttesben táncolt, s tudta, hogy a néptáncos közeg csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezik. Mozogni imádtam, de mint minden kislány először balerina szerettem volna lenni. Mivel Ecséden, ebben a pici faluban nem volt erre lehetőség, s igazából a legközelebbi városban, Hatvanban sem, így nem volt kérdés, hogy néptáncra fogok járni. Mindig éreztem, hogy ez az életem része lesz, csak azt nem tudtam pontosan, hogyan. Gimnázium után az Eszterházy Károly Főiskolára jelentkeztem, mégpedig történelem és művelődésszervező szakra, mivel a sok áldozattal járó táncos pályát akkor nem igazán ajánlották... A történelem mindig is a szívem csücske volt, bár elárulom, igazából a világtörténelem érdekelt. Ezt volt tanáraim: Kozári József, Kiss László és Kriston Pál tanár urak is tudják, hiszen a szakdolgozatomat is ide tartozó témában írtam. A történelem mellett pedig leginkább a kultúra érdekelt, ezért választottam szakpárként a művelődésszervezőt. Ugyanakkor soha nem adtam fel azt a vágyam, hogy egyszer hivatásos táncos legyek... Az utolsó évemben már a Magyar Táncművészeti Főiskola táncos- és próbavezető szakára is jártam Budapestre. Azóta már itt is lediplomáztam, történelemből mester végzettséget is szereztem, az MTF-en pedig táncpedagógus mester fokozattal rendelkezem. Azt hiszem itt az ideje a doktori képzés elkezdésére, hiszen ez sem áll távol tőlem, ennyi tanulás után.

A népi kultúrához, népművészethez való vonzódásod nagyon erős, a mai napig milyen külső és belső forrásokból táplálkozol?
Nagyon sok „tiszta forrás" (Kodály Zoltán) van, amiből minden téren tudok táplálkozni. De sajnos az a közeg, amelyből élményeket kapok, kaphatok, lassan eltűnik. Meghalnak azok a mesterek, akiktől táncokat, énekeket, dallamokat „gyűjthetünk". Erdélyben, Kárpátalján vagy a Felvidéken még van lehetőségünk felkeresni azokat, akik mesélni tudnak a régi időkről, beszélgetünk velük, megtáncoltatjuk őket, kamerával felvesszük, hogy később pontosan elemezni tudjuk, milyen figurákat használnak, milyen a táncstílusuk. Sajnos, ma már nagyon kevesen vannak, akik abból a korból származnak, amelyek nekem fontosak lehetnek. Szerencsére – köszönhetően a technikának – jelenleg is nagyon sok gyűjtés van folyamatban, és az így megőrzött néptánc elemek az élménypedagógia eszközével átadhatók lesznek a gyerekeknek, és talán nem hal ki örökre.

Fotó: Papp Kornél, Folkpédia

Mondhatjuk, hogy te ma már mesterfokon táncolsz. Mit jelent számodra a tánc?
Egy kifejezésformát. A testünkkel mindent ki lehet fejezni, hiszen a testünk beszél, még ha nem is tudatosan. Számomra öröm, boldogság és egy különös eufória ez a mozgásforma. Nem a színpadi lét a lényeg. Az érzések belülről jönnek, nem pedig a színpad által. De ha valakinek olyan dolgokkal, amelyek nekem örömet szereznek, örömöt adhatok, már sokkal boldogabb vagyok.

Ahhoz, hogy valaki ilyen eredményeket tudjon felmutatni, kellenek a segítségek. Téged kik támogattak, vagy támogatnak?
Édesapám és édesanyám. Ők a legfontosabbak. Mindig mellettem állnak, és mindenbe támogatnak. Nélkülük semmit nem értem volna el, hiszen mindent úgy intéztek az életükben, hogy én szerepeljek az első helyen. Ez hatalmas önfeláldozás volt részükről. Kívánom, hogy mindenkinek ilyen szülei legyenek, s ami a legfontosabb soha ne adjátok fel az álmaitokat! Igaz, hogy mindig táncos akartam lenni, de az, hogy diplomákat, tudást szereztem a legjobb dolog volt, hiszen azzal is a céljaim eléréséhez vezető utat jártam. S hol tartok most? Azt csinálom, amit a világon a legjobban szeretek: táncolok, de ha egyszer ez a karrier véget is ér, utána is tudok valamit kezdeni magammal. Ez ma a táncosoknál hatalmas kérdés, hiszen a profi néptáncosoknál eltörölték a korkedvezményes nyugdíjat, mellyel 25 év után nyugdíjba mehettek. A balett az más, esetükben megmaradt ez az előjog.

A táncolás, tanítás, nép- és táncművészettel való foglakozás, kutatás és rendezvényszervezés mellett hogyan kapcsolódsz ki? Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Esetleg akkor is táncolsz?
Szabadidőmben is a folklór közelében vagyok, de azt fontosnak tartom elmondani, hogy mindig nyitottnak kell lenni mindenre. Nagyon jó ötleteket lehet kapni akár egy óceánkutató beszámolójából is. Hihetetlen, de igaz. Vagy akár más előadásokat megnézve is töltekezhetünk. Nem szemellenzőben járva kell a saját szakmánkban jónak lenni! Oda kell figyelni nagyon sok másra is, mert azokból tanulhatunk, és ezeket beinvesztálhatjuk a saját közegünkbe. Ebben a folk szakmában van mit fejlődni... Ezért is hoztunk létre a barátommal közösen egy olyan folklór oldalt, mely a mi világunkban egy új kommunikációs felület, mondhatjuk úgy is, hogy egy új hangnak számít. Imádom a gyönyörű viseleteket. Ezért elindítottunk egy olyan projektet, melyben bemutatjuk ezeket, de nem a megszokott környezetben, hanem úgy, hogy a mi „rétegünkön" kívül eső emberekhez is eljusson. Számomra nagyon fontos, hogy mindenki ismerje meg a hazája kultúráját, na meg persze a saját történelmét. Ha lehetne, minden embert beíratnék egy történelem szakra, hogy tisztábban lássanak.

Fotó: Papp Kornél, Folkpédia

Pályafutásod legmeghatározóbb élménye?
A Népművészet Ifjú Mestere díj (2011), hiszen ezt szülőfalumnak köszönhetem. Ecséd táncélete volt a pályázatom címe. Szeretném, ha a világ megismerné ezt a pici kis falut. A másik pedig a Magyar Állami Népi Együttes. Imádok ott táncolni, hatalmas dolog volt oda bekerülni, azok közé, akikre mindig is felnéztem, s akiket előtte csak a DVD-n láttam. Imádom ezt a közeget, imádom, ami a színpadon van egy koreográfiában, mikor mindenki tudja, miért mosolygunk össze. Olyan ez, mint egy nagy család. Mindenki ismeri a másikat. De az is meghatározó élmény, amikor egy koreográfiámat látom színpadon. Nagyon sok megvalósítatlan ötletem van még.

Minden ember kíváncsi a másik ember céljaira. Ennyi siker után vannak még álmaid, további megvalósításra váró tervek?
A folk menedzselés. A jövőt ebben látom. Szeretném a magyar folklórt az egész világgal megismertetni. Persze ismeri azt sok ország, de egy picit más szemszögből szeretném bemutatni.

Számos díjat és elismerést vehettél már át, mit jelentenek ezek neked?
A díjak nem csak az én érdemeim. Hányan is vannak azok, akiknek köszönhetem ezeket? Meg se tudom számolni, hiszen vannak, akik már nem élnek, akiktől megtanultam, hogy kell az ecsédi gyalogost táncolni, hány olyan kutató van, akik felvették ezeket a felvételeket, s hányan vannak, akiktől én is tanultam. Sokat jelentenek a díjak, de ezeket inkább ajánlom azoknak, akiknek köszönhetem, hogy tovább vihetem ezt, s mindazoknak, akik figyelemmel kísérik életemet, céljaimat. Remélem a jövőben is lesznek ilyen lelkes fiatalok, mint én.

Riportalanyunk, Maksa Henrietta azzal is szeretné megköszönni a Főiskolának a támogatást és a sok-sok tapasztalatot, tudást és szeretetet, melyet főiskolás évei alatt kapott, hogy életre szeretne hívni egy hallgatói díjat közművelődés, népművészet kategóriában. Ennek lényege, hogy a jövőben azok a főiskolás hallgatók részesülnek ebben a támogatásban, akik a népművészetért és a közművelődésért sokat tesznek.

Exkluzív interjút Maksa Henriettával az Eszterházy Körkép című műsor november 13-ai adásában láthatnak.

További információkat a témáról a http://folkpedia.hu/ oldalon olvashatnak.

Hír: Fekete Dorottya
Forrás: palettaonline.hu

< Vissza